Borbefektetés. A különleges befektetési lehetőségek iránt az utóbbi évtizedben megnőtt az érdeklődés. Az egyedi portfóliókban mind nagyobb teret kap a bor is. Befektetési célra elsődlegesen a bordeaux-i vidéken termelt nedűt érdemes vásárolni.

Egy palack több évtizedes jóféle bor akár százezreket is érhet - ezt mindenki tudja. A jól kiválasztott nemes nedűk emiatt hosszú távon - megfelelő tárolás mellett - kiváló befektetést jelenthetnek. Sőt, a borra már rövidtávon is lehet spekulálni: egyes kereskedők - igen kedvező áron - még a „megszületése" előtt felvásárolják a jobb pincék teljes kínálatát. Bár az előjegyzés bizonyos kockázattal jár, nem ritka, hogy néhány hónap múlva két-háromszoros áron lehet túladni a portékán, ahogy ez a 2005-ös bordeaux-i évjárat esetében is történt. Hosszú távon is kiváló hozamokkal számolhat az, akinek nagyobb a türelme és a szerencséje: egy karton bordeaux-i Lafite vörösbort 1982-ben négyezer dollárért adtak, ma negyvenezer az ára.

A folyékony befektetési forma iránt külföldön akkora az érdeklődés, hogy már évek óta működnek boralapok, amelyek hozama 2008 októberéig exponenciálisan növekedett. Az 1999-ben alapított londoni bortőzsde, a Liv-Ex 2004 óta vezeti a száz legkeresettebb bor árváltozását mutató indexét. Az áremelkedés e szerint 2004 januárja és 2008 októbere között 114 százalékos volt, az elmúlt két évtizedben pedig évente átlagosan 12 százalékos növekedés jellemezte a minőségi borok piacát.

Borválság

A válság persze a borbefektetéseket is elérte. 2008 őszére korábban soha nem látott privát vagyont tartottak a befektetők borban, és egyes szakértők szerint a minőségi nedűket ekkorra már túl is értékelte a piac. Az egyik legnagyobb boralap, a Vintage Wine Fund a múlt év őszén már több mint százmillió eurót kezelt, ezt az összeget főként burgundi és bordeaux-i borokba fektette. A múlt év utolsó negyedében a Liv-Ex index 19 százalékot zuhant, ebből csak az októberi visszaesés 15 százalék volt. Ez ugyan kisebb veszteség, mint amekkorát ez idő alatt a részvénytőzsdéknek kellett elkönyvelniük, de a boralapok számára így is a működésük óta tapasztalt legsúlyosabb válság volt. A nagy árfolyamesés oka, hogy a Lehman Brothers csődje után a pánikba esett kereskedők és a jelentős készleteket felhalmozott éttermek gyorsan a pénzükhöz szerettek volna jutni, emiatt a befektetési céllal vásárolt palackok szinte elárasztották a piacot, amely az árak zuhanásával egy időben gyakorlatilag teljesen befagyott.

Az alapkezelők komor hangulata azonban nem tartott sokáig, decemberben már a kereskedés élénküléséről beszéltek, illetve arról, hogy a minőségi borvagyonokat érte el legkésőbb a krízis, és ezek tudtak leghamarabb talpra állni. A regenerálódást - meglepő módon - főleg az ázsiai keresletbővülés segítette elő. Az angol kereskedők a válság kirobbanása után néhány hónappal már rekordbevételeket értek el a Távol-Keleten, igaz, ez a borok után fizetendő alacsony adóval és a font gyengélkedésével is magyarázható. Volt olyan bróker, aki újonnan megnyitott hongkongi üzletében egy nap alatt 150 ezer font értékben kötött üzleteket az év végén. Ez az év is biztatóan indult: az éves szinten két számjegyűre prognosztizált árfolyam-növekedésből öt százalékot már teljesített a piac, és a kilátások továbbra is kecsegtetők.