A borértékesítés egyik legfontosabb fóruma, az aukciók is újraéledtek, és ebben is élen járnak a kínaiak. A New York-i Acker Merrall & Condit ház május végi hongkongi árverésén elsősorban bordeaux-i palackokat bocsátottak áruba, és a leütések összesen 4,8 millió dollárt hoztak a konyhára, 300 ezerrel többet, mint a két hónappal korábbi aukció. Érdekesség, hogy ez alkalommal a francia borok mellett két palack tokajit is kalapács alá vittek, egy 1888-as és egy 1945-ös évjáratút, amelyek 1573, illetve 1149,5 dollárért keltek el.

A Beijing Poly International aukciósház májusban rendezte első pekingi borárverését, ekkor azonban az árak még nem emelkedtek az egekbe. Az áruba bocsátott ezer palack bordeaux-i 94 százalékát adták el, átlagosan a Kínában érvényes piaci árak 70 százalékáért. A főváros egyre népesebb gazdag csoportja a minőségi borfogyasztás terén is nagyot lépett előre az utóbbi időben. Erre utal, hogy a Pekingben felvásárolt borokat a vásárlók 90 százaléka saját célra, nem pedig továbbértékesítésre vásárolja.

A piac rendeződése a Christie's kéthavonta Londonban rendezett borárverésein elért bevételeinek átlagosan nyolcszázalékos növekedésén is nyomon követhető. A brit aukciósház egyre nagyobb hangsúlyt helyez távol-keleti jelenlétére. Hongkongi boraukcióit nagy érdeklődés övezi, s ez a befolyó összegeken is meglátszik. A 2008. novemberi árverésen összesen több mint négymillió dollár értékben találtak gazdára a francia borok. Közülük a legértékesebb tétel egy 12 palackos, 1961-es évjáratú Château Latour volt, amely több mint 171 ezer dollárért cserélt gazdát. A sikerek hatására a Christie's az idén már két aukciót rendez Hongkongban, az elsőre májusban került sor, ígéretes, 3,6 millió dolláros forgalom mellett.

A jól hangzó számok és hozamok mellett érdemes azonban tisztában lenni a borvagyonban rejlő kockázatokkal is. A múltban tapasztalt értéknövekedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a jövőben is folytatódik ez a trend, amelynek hátterében főleg az ázsiai kereslet 1980-as évek vége óta tapasztalható felfutása áll. Ha igaz, hogy ez a körülmény árazza túl a borokat, és hogy a piacbővülés hamarosan megáll, akkor a felfújt árak visszazuhanhatnak egy jóval alacsonyabb szintre.

A leendő befektetőknek figyelembe kell venniük, hogy egy borospalack - legyen az bármilyen értékes - kevéssé likvid eszköz, egy nagyobb borvagyon készpénzre váltása akár hónapokat is igénybe vehet. Az üvegek szállítása és tárolása nagy figyelmet és hozzáértést igényel, ezt - ha nem is a befektető, de - az alap kezelője az ügyfelektől beszedett magas kezelési díjakban érvényesíti. Végül fontos tudni, hogy a fizetőképes vásárlók a magas élvezeti értéket hordozó borokért bármennyit hajlandók kiadni, ezt a faktort azonban kevesen tudják megítélni közülük. Független vizsgálatok bizonyították, hogy a fogyasztók egyáltalán nem a drága, hanem inkább a középkategóriás nedűket értékelik. Az elismert borszakértők kritikái ezért nagy hatással vannak az árak alakulására. A Liv-Ex 100-as listáján például csak olyan borok szerepelnek, amelyeket Robert Parker az általa kialakított pontozási rendszerben a százból legalább 95 pontra értékelt.