A kesztyűgyártás története

1. Kérjük, hogy figyelmesen olvassa el a lenti szöveget!

A kesztyűgyártás története

Azokban az országokban fejlődött gyáriparrá a kesztyűkészítés, ahol bőven volt megfelelő minőségű bőr. A tömegtermelés másik fontos kelléke az olcsó munkaerő volt. A nagy nehézipari központok körzetében a munkások családtagjai, az asszonyok és lányok rendelkezésre álltak olcsó munkaerőként. A kesztyűgyártás rendkívül kedvező tőkebefektetésnek bizonyult, mivel viszonylag egyszerű és kevés eszközzel, nagyrészt otthondolgozó munkásokkal, jó áron értékesíthető terméket lehetett előállítani.

A kesztyűkészítés története Magyarországon még a céhek világába nyúlik vissza. Hamerli János külföldön tanulta ki a szakmát. Tímárságát és kesztyűkészítő műhelyét, amelyet 1861-ben alapított, két évtized alatt jól jövedelmező gyárrá fejlesztette. 1870-ben állította üzembe az akkor még ritkaságszámba menő kesztyűvarrógépet. A piaci igények figyelembevételével sikerült nevét ismertté tennie, nemcsak a hazai kereskedelemben, hanem külföldön is.

Halála után fiai vezették tovább az üzemet. A háború után lehetőség volt a további fejlesztésekre, bővítésre, megalapozva külföldön - még az USA-ban és Japánban is - a „pécsi kesztyű" világhírének alapját. A Hammerli-gyár utódja, a Pécsi Kesztyűgyár lett (később Hunor Rt.) az 1948-as államosításnak köszönhetően. Az 1970-es évekre a vállalat méreteivel és teljesítményével a világ egyik legnagyobb kesztyűgyárává nőtte ki magát, amely Pécs vonzáskörzetét (Mohács, Dombóvár, Siklós stb.) is munkával látta el. 

Az idő múlásával ez a termék is elkezdett kimenni a divatból, és egyre nehezebb volt megtalálni az értékesítési területeket. Egyre sűrűbben fordultak elő késedelmes szállítások, amelyek egyre nagyobb méreteket öltő financiális problémákat okoztak. A vállalat egyre kisebb lett, az alkalmazottakat tömegesen bocsátották el, mivel a termelés mennyisége rohamosan csökkent. A gazdaságtalan működés, nehéz pénzügyi helyzet, a komoly erőket képviselő külföldi és hazai konkurencia okozta a problémákat.

A Pécsi Kesztyű hírnevének megmentése az elbocsátott alkalmazottak által létrehozott kis vállalkozásoknak volt köszönhető. Eleinte az együttműködés alapja a bérmunkáztatás volt, amely nagy segítség volt a kis tőkével rendelkező műhelyek számára. 1990-1996-ig az orosz piac virágkorát élte, és hatalmas mennyiségű terméket vásárolt fel készpénzért. Ez segített némi alaptőkét felhalmozni. Döntés elé kényszerültek a cégek, mert a nagy állami tenderekből származó bérmunkákat egyre nyomottabb áron szerették volna elérni a megrendelők. Ezt nehéz volt követni, mert a távol-keleti piac hihetetlen alacsony áron volt képes előállítani a termékeket. A vállalkozások egy része belement ebbe a hosszútávon tarthatatlan árversenybe, míg mások az egyetlen érvet, a minőséget tartották fontosnak. Mára egyértelművé vált, hogy az utóbbi volt a jó döntés, hisz az árversenyt választó cégek csődbe mentek.

Napjainkban további akadályokat támaszt a hazai munkaerő és alapanyagok drágulása, a versenytársak egyre erősebb nyomása. Az egyetlen esély egy olyan extra szolgáltatást, egyedi és különleges termékskálát, nyújtó vállalkozás létrehozása, amely egyesíti az új dolgokat a tradicionális gyártási technológiával.

« Előző | Következő »