2.4. Diagnózis, kezelések

ElőzőTartalomKövetkező

Diagnózis, kezelések

A diagnózis az orvos, vagy ilyen joggal rendelkező intézmény által kiadott egészségügyi jogi érvényű felelős nyilatkozat a páciens egészségi állapotáról. Rövidített jele a dg. A diagnózis kialakítását megelőző vizsgálat során a kórelőzményeket, tüneteket és az esetlegesen házilag alkalmazott módszereket és reakciókat is rögzítik. Az orvos a kórelőzmények tünetek figyelembevételével eldönti, hogy milyen további vizsgálatokra van szükség. A betegség diagnosztizálása az orvosi hierarchiában évszázadok alatt kialakult rendszerben történik. Az orvos csak a saját szakmai kompetenciájához tartozó betegséget állapíthatja meg. A diagnózisnak tartalmaznia kell ezt az azonosítót. Amennyiben a diagnózis felállításához az alapvizsgálatok eredményeként nem szűkíthető egyetlen betegségre a vizsgálat eredménye, differenciáldiagnózisra van szükség.

Magyarul, kissé régiesen "kórisme"-nek mondják. A diagnózis tömör összefoglalása annak, amit az orvos a beteg (vizsgált személy) állapotáról megtudott. A szó a görög "gnoszosz" (tudás, ismeret) szóból származik, "átértés"-t, "megértés"-t, "felismerés"-t jelent.

A diagnózis legtöbbször azt a betegséget vagy betegségeket fejezi ki, amelyeknek fennállását az orvos megállapította. Emiatt a "diagnózis" és a "betegség" kifejezéseket a gyakorlati szóhasználat sokszor összekeveri. Sok esetben azonban a diagnózis csak valamilyen tünetre vagy valamilyen betegség gyanújára, veszélyére vagy múltbeli előfordulására utal. Az iránydiagnózis például egy kivizsgálás menetét meghatározó munkahipotézis. Egyes diagniosztikai eljárások eredményét összefoglaló kifejezéseket is diagnózisnak nevezzük, így pl. beszélünk radiológiai diagnózisról vagy szövettani diagnózisról.

Forrás: GYEMSZI Fogalomtár:
http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Rendel%C5%91int%C3%A9zet