2.3. Eszközzel/készülékkel történő (műszeres) vizsgálat

ElőzőTartalomKövetkező

Eszközzel/készülékkel történő (műszeres) vizsgálat

Laboratóriumi vizsgálatok, Szövettani vizsgálatok

1. Vérkép
2. Vizelet
3. Széklet
4. Vesefunkció
5. Májfunkció
6. Vércukor
7. Hormon vizsgálatok
8. Vércsoport
9. Tumor markerek
10. Genetikai vizsgálatok


Képalkotó vizsgálatok

1. RTG
2. UH
3. CT

4. MRI
Az MRI az angol „(Nuclear) Magnetic Resonance Imaging” rövidítése, melynek jelentése: mágneses magrezonancia képalkotás. A technikát elsősorban az orvosi diagnosztikában használják a test szerkezetének leképezéséhez. (Hazánkban leginkább az „MR-vizsgálat” kifejezés használatos. Emellett az agyi képalkotás területén is egyre gyakrabban alkalmazzák. Előnye a komputertomográfiához (elterjedtebb angol rövidítéssel CT) képest, hogy jobb a kontrasztfelbontó képessége a lágy szövetek területein. Létezik a strukturális MRI vizsgálat (sMRI) mellett ún. funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat (fMRI) is, amellyel a vizsgált szervek működéséről nyerhető információ.

5. PET
A pozitronemissziós tomográfia (PET) az egyik legmodernebb funkcionális képalkotó eljárás. Non-invazív eljárás, melynek segítségével háromdimenziós képet nyerhetünk a test egy adott területéről. A CT-vel kombinált PET- berendezés jelenti ma a képalkotó diagnosztika egyik legfejlettebb technikáját. A PET és más hagyományos képalkotó eljárások (pl. fMRI, SPECT) sajátossága, hogy nem az anatómiai viszonyokat, hanem a szervek, szövetek különböző funkcionális jellemzőjét (pl. véráramlás, anyagcsere) jelenítik meg egy adott pillanatban. Mivel a betegség kialakulása először a szervek, szövetek funkcionális jellemzőiben okoz elváltozást, és ezt általában másodlagosan kíséri az anatómiai megváltozás, így érthető, hogy a funkcionális képalkotó eljárások jóval hamarabb, még az anatómiai elváltozások kialakulása előtt képesek jelezni a betegséget.

6. Izotópdiagnosztika
Az izotópos vizsgálatok során az izotóppal jelzett anyagot leggyakrabban vénásan (esetleg szájon át, vagy belélegezve) juttatjuk a beteg szervezetébe. A vizsgálat típusától függően olyan anyagot választunk, amely a kérdéses szervben kötődik meg, illetve választódik ki. A szerv élettani működésétől függően szükség lehet hosszabb-rövidebb várakozásra az injekciót követően, mielőtt a felvételeket elkészítenénk. Azonban vannak olyan vizsgálataink is, amelyeknél a felvételeket csak több nappal később lehet elkészíteni.

Eszközös vizsgálatok

1. Gastroscopia – Felső tápcsatornai tükrözés – Ez ma a gyomor és a nyelőcső, valamint a nyombél legelterjedtebb, legkorszerűbb vizsgálóeljárása. Szinte teljesen kiszorította a klasszikus gyomorröntgent. Bizonyos esetekben, amikor például a nyelőcső működését, a gyomor ürülését szeretné az orvos megismerni, elvégzik még a nyelésröntgent, de a gyomor- és nyombélfekélyek kimutatására, a gyomorpanaszok kivizsgálására elsősorban a tükrözés ajánlott. Láthatóvá teszi az említett szakaszok nyálkahártyáján lévő elváltozásokat, elsősorban fekélyeket, daganatokat, polypokat.

2. Colonoscopia a végbél (rectum), a szigmabél, a vastagbél illetve a vékonybél-vastagbél átmenet vizsgálatára szolgáló eljárás, melynek során a vizsgáló a nyálkahártya valós képét látja. Korábban száloptikás eszközöket használtak, jelenleg már a legtöbb laborban video-endoszkópok vannak.

3. Bronchoscopia – A hörgőtükrözés, egy igen elterjedt tüdőgyógyászati vizsgálat, illetve terápiás eljárás is lehet egyben. A hörgőrendszer betegségeinek vizsgálatához, elkülönítéséhez, igazolásához szükséges.

4. EKG

5. Terheléses EKG – A terheléses teszt rendszereket a kardio-pulmonális rendszer fizikai terhelésre adott válaszának ellenőrzésére alkalmazzák. A fizikai erőpróbát egy ergométer (lehet kerékpár, futószalag, fekvő-ülő ergométer egyaránt) biztosítja. A vérnyomásválaszt manuális mérésekkel, illetve eszközös mérésekkel lehet biztosítani. Az EKG rögzítésére és elemzésére napjainkban számítógép alapú rendszereket alkalmaznak leginkább.

6. Holter – A szív elektromos tevékenységének folyamatos, 24 órán át tartó rögzítése, amely a mindennapos megszokott tevékenység közben zajlik. Különböző, csak időszakosan kialakuló eltérések, pl. ritmuszavarok kimutatására szolgál. Elsősorban szívritmuszavarok kimutatására végzik, gyakran szívrohamot követően, esetleg a gyógyszeres kezelés hatásosságának ellenőrzésére.

7. ABPM – (24 órás ambuláns vérnyomásmérés) A vérnyomás folyamatos, 24 órán át tartó rögzítése, amely a mindennapos megszokott tevékenység közben zajlik. A vérnyomás a különböző napszakokban normálisan is változik, de befolyásolja a fizikai aktivitás, a stressz, étkezés, stb. is.
ElőzőTartalomKövetkező