Régi ital, "új" tartalomanyag. Föllendült a vörösbor és egyáltalán a bor reklámja: írnak róla mint az egészséges táplálkozás alkotórészéről, a folyékony tőkéről stb. Korai azonban azt a következtetést levonni, hogy végre megvan a tudományos alap az italozáshoz. Persze az alkoholos italokat reklámozó szokásos hirdetéstípus sem mindig fair. Valahogy így kezdődik, nagybetűkkel: "AZ ALKOHOL MEGHOSSZABBÍTJA AZ ÉLETET"; aztán apró betűkkel ez következik: "de legföljebb napi 30 g-os adagban". Hát ez valóban nem nagy mennyiség, durván három deci vörösbornak felel meg.
Többé-kevésbé egzakt tanulmányok bizonyítják az alkohol szívet védő hatását és azt, hogy a vörösbort fogyasztók minden tekintetben kiválóbbak a bornemisszáknál: intelligensebbek az átlagnál és testsúlyukkal sincs problémájuk. Emellett hozzátartozik az igazsághoz, hogy a vörösbor tartalomanyagainak lényeges szerepe van a kedvező egészségügyi hatások szempontjából.
Mi teszi a vörösbort értékessé? A védőhatásokért a szervezet oxidációs folyamatait gátló anyagok felelősek. Közülük a legfontosabb: a resveratrol. Ezt a vegyületet a fehérborok is tartalmazzák, de általában literenként 0,03 mg-nál kevesebbet. A bordeaux-i vörösborok resveratrol-tartalma mintegy 0,65 mg.
A borokat csaknem olyan régóta alkalmazzák gyógyszerként, amióta a szőlőt ismerik. Mindenesetre az ókorban és a középkorban Paracelsus mondását érvényesnek tartották: a hatás a dózistól függ. Mert ő már ismerte a túlzott italfogyasztásnak a központi idegrendszerre kifejtett káros hatását. A XIX. század végén tudományosan bizonyították azt az évezredes ismeretet, hogy a bornak baktériumellenes hatása van. Mai felfogás szerint a bor mérsékelt és szabályozott fogyasztásának pozitív hatása van a légzésre, a szív- és érrendszerre, az emésztőszervekre, az idegrendszerre, a mozgásszervekre, a bőrre, az immun- és hormonrendszerre. A szakirodalomból ismert a "francia paradoxon" is.
(Patika Magazin 1998/5)